Lilla
Óvatos lépésekben elkezdtem ismerkedni a műtermi fotózás világával… ami valójában engem is meglep kicsit. Évekig egyáltalán nem vonzott, valahogy sokkal többre értékeltem az élet teremtette, sokkal kiszámíthatatlanabb, és éppen ettől érdekesebb világot. Mégis elkezdett érdekelni – talán mert egészen más világ. Az előre megtervezett képek, és a saját magam által létrehozott világítás egész más, mint az adódó pillanatokra vadászni, és a megfelelő fényt keresni. A világítástechnika viszont érdekel, és ha egyszer komolyan belejövök, használható lesz a műterem falain kívül is. A megtervezettség pedig már csak valamiféle szellemi gyakorlatnak is jó.
Így aztán elkezdtem keresgélni a lehetőséget, és Láng Peti barátomnak köszönhetően egyrészt kaptam egy helyet, ahol néha ismerkedhetek a környezettel, másrészt néhány hasznos tanácsot is. Már csak egy türelmes modellre volt szükség, és végül, de nem utolsó sorban, Lilla személyében meg is találtam. :) Szinte nosztalgikus hangulatba kerültem egyébként: visszatértek a sok évvel ezelőtti emlékeim. Ismét lekötötte a figyelmem jó részét a technika, küzdöttem azzal, hogy nem tudom, hogy kell megcsinálni, amit szeretnék – ilyesmit már évek óta nem nagyon éreztem, úgyhogy önmagában a kihívást is élveztem. :)
Mutatok is néhány képet, mert akad néhány, ami nekem is, Lillának is tetszett, úgyhogy talán nem rossz. Aztán majd ha kezdek belejönni, akkor lehet, hogy további műtermi képek is felbukkannak itt a blogon… ki tudja. :)
A figyelmes olvasó még egy újdonságot felfedezhet… az új logónk most debütál vízjelként. :)
* FRISSÍTÉS *
Ahogy fentebb is írtam, egyszer-kétszer próbálkoztam még a világítás alapjaival. Lilla elég türelmes alanya volt ennek a gyakorlásnak, ennek az eredménye alábbi néhány, ezúttal jóval sportosabb kép:
This entry was posted on Sunday, March 16th, 2014 at 11:52 pm and is filed under Portré. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. Responses are currently closed, but you can trackback from your own site.
Comments are closed.